Megerkeztunk. Es az eddig felve emlegetett Carlos tenyleg ott vart rank a repteren, ahogy megigertek. Carlos nagyon vicces, nyomatta a spanyolt amibol minden 10. szot megertettunk, de vegul azert megis nagyon jol megertettuk egymast., kezunkben szotarral, mutogatva..  

A repterrol kijovet az elso megdobbenes akkor ert minket mikor meglattuk Carlos autojat, ami hihetetlen modon jobban le volt amortizalva mint a mi draga suzukink. Nem gondoltam volna hogy a suzuki igy felemelkedhet a szememben egyszer �

Az otthon alkotott elkepzeleseimtol nem all messze Lima:

Mivel a legmelyebb tapasztalatom Europan kivul Bangkokbol van, ezert akaratom ellenere is folyton ahhoz hasonlitom Limat. Es ezek alapjan elmondhatom hogy igencsak sok hasonlosagot fedeztem fel. 

- ugyanolyan kaosz van az utakon. Egyiranyu utcaba siman behajtott Carlos szemben, be se nezett hogy jon e valaki. Savok csak azert vannak felfestve,  hogy hasznaljak az utfesteket valamire

- a buszok ugyanugy osregiek, hangosak es itt sem szeretnek beallni a megalloba. Foleg nem megallni. Ugrasra keszen kell lenni ha kozeledik! 

- oriasi paratartalom van, viszont hideg is van hozza

Es ami mas mint Bangkokban:

- mindenki elettel teli, kozvetlen es egybol olelessel, fulig ero mosollyal koszontenek. Carlos a majdnem egyoras autokazast vegigmosolyogta, fejevel tancolva a zenere ( ami persze a telefonjarol szolt mert az autoban meg radio se volt) kozben jo nagyokat dudalva, mindenfele indok nelkul. 

Bar csak makogunk spanyolul, azt sikerult megfejteni hogy holnap 12.30kor indulunk Huancayoba, Carlossal egyutt. 7 oras ut lesz, fel 3600 meter magasba. Erre meg fel kell keszulnunk lelekben :)

My first impressions are not really shocking coz the city shows some similarities with Bangkok. For example we have met chaotic circumstances on the roads, with no written rules ( or at least people do not tend to follow them :D) 

Buses are noisy, stone-age-old and do not like stopping at the bus stops. I know, it would be a lost 5 seconds... It is not worth it �

But in contrast to Bangkok, people show true happiness and are entering others intimte sphere. They laugh, they are so vivid. Carlos, our guide from the volunteering organization seemed as happy when he spotted us at the airport as uf he saw his son and daugther after some years. It immediately swept away our first fears! 

Carlos was talking Spanish all the time, it did not bother him that we understood barely anything. But eventually we made it to understand each other and had a lot of fun trying to get what the other says. Tmrw we head to Huancayo, up to 3600 meters high in 7 hours. We should brace ourselves!