Két és fél hónap története - önkénteskedés, felfedezés, pihenés Peruban és Arubán

Discovering Peru

Discovering Peru

Konnyes bucsu Huancayotol

2018. szeptember 23. - V.Dorottya

Csutortokon meg nem fogtam fel hogy majdnem vege van es hogy nehez lesz elmenni. Mindaddig amig csutortok este lett, es atmentunk az onkentes hazba bucsuvacsorara. Ingrid az egyik koordinatorunk fozott, a kedvenc etelemet, loccoro sapallo-t. Az osszes onkentes ott volt, meg a harom koordinatorunk. Martinaval es Stuarttal csinaltunk kepet a polaroid kameraval, igazabol akkor kezdtem el aterezni hogy milyen nehez lesz lezarni ezt az egy honapot. Nagyon sok idot toltottunk veluk, az onkenteskedes alatt is es a szabadidonkben is.
Aztan Ingrid es Bernave, a szervezet vezetoi megkoszontek a munkankat, kaptunk kituzot es oklevelet mindharom projectrol amiben reszt vettunk. Az este legjobb resze az volt mikor megorokitettuk a keznyomatunkat a falon, nevvel, orszaggal, datummal. Buszkeseggel toltott el hogy itt lehettem, segitettem gyerkocoknek es remelem legalabb egyketto emlekezni fog ram, na meg nehany angol szora amit tanitottunk nekik :)
Aztan masnap, penteken delutan Iscosban a gyerkocokkel volt egy bucsuztatonk. Addig nem is gondoltam volna hogy hianyozni fognak, valahogy egesz honap alatt tisztaban voltam vele hogy ez egy honap, aztan soha tobbet nem latom oket. Megis penteken egyszerre volt fantasztikus es szomoru az utolso egyutt toltott delutanunk. Nagyon sok csoportfotot keszitettunk, sok gyereknek eljottek a szulei meg a testverei. Feldiszitettuk a termet lufikkal, aztan Ingrid beszedet mondott. Ajandekot is kaptunk toluk, egy posztert fotokkal rolunk, egyutt nehany gyerekkel. A legaranyosabb az volt mikor szemelyes levelet is kaptunk, en kettot, Ian harmat. Spanyolul irtak, ugyhogy meg nem sikerult teljesen megfejteni mi lehet, de szivecske is van a levelben ugyhogy gondolom valami cukisagot irtak.
Tancoltunk, jogaztunk aztan csak jottek es jottek olelni minket. A vegen a polaroid kameraval jo sok fotot keszitettunk, teljesen odavoltak erte a gyerekek. Eltettek emlekbe a kepeket, es sok jatekot is otthagytunk nekik, egyedul a frizbit hoztuk tovabb magunkkal mert az jo lesz Aruban a tengerparton.
Aztan a legnehezebb resze a bucsuzkodasnak az volt mikor otthon kellett elbucsuzni. Pentek este kaptunk egy kis bucsuajandekot Nildatol, vele es az unokakkal is csinaltunk kepeket, es nekik is otthagytunk ajandekba nehany jatekot amiket a legjobban szerettek. Ma reggel meg mikor elbucsuztunk nagyon szomoru voltam, nagyon megszerettem Nildat es a Huancayoi mindennapjainkat, amik tenyleg annyira termeszetesse valtak... A kozos reggelik, a varosi kozlekedes, kedvenc helyeink, meg ugy az egesz huancayoi eletunk... Igy hogy onkenteskedtunk es egy csaladnal laktunk, igy tenyleg a varos es a kozosseg resze voltunk, egy percig sem voltunk kivulallok vagy akar turistak. Jol megsirattam Nildat, o is elkonnyezte magat. Imadtam itt lenni az osszes kihivassal egyutt ami csak meg kulonlegesebbe es emlekezetesebbe tette az itt toltott idot.
Nagyon sokat tanultam az itt toltott ido alatt. Sok mindenre mashogy tekintek, megismertem egy masik kulturat es ez igazan gazdagitja a szemelyisegemet. Nemcsak a gyerekek tanultak tolem, hanem en is tanultam toluk. Peldaul kreativitast, amiben nagyon jok. Es sokmindent megtudtam magamrol a gyerekek altal. Kiprobaltam magam egy uj helyzetben, gyerekekkel akik kulonbozo haterrel rendelkeznek, es mindegyikkel megtanultam egy huron pendulni, hihetetlen mennyire sokszinu szemelyisegek a gyerekek es mennyire onmaguk tudnak lenni, minden feltetel nelkul. Szoval tenyleg sokat tanultam toluk, na meg persze Nildatol is. Peldaul hogy mennyire boldogan lehet elni teljesen mas korulmenyek kozott is mint a mienk otthon. Nem kell allandoan nagyra vagyni, ujat jobbat akarni, ami a szivunkhez no es fontos nekunk az sokkal jobb mint egy uj es dragabb.
Hianyozni fognak az emberek, es ahogy elnek. Az az optimizmus, az a kifogyhatatlan energia es eletkedv, a segitokeszseguk es a humoruk. Az allando tancolas utcan, teren, otthon... Ehhez kepest a mi szocialis eletunk tok unalmasnak tunik, mi mikor mennenk ki estenkent a foterre egy hangfallal hogy tancoljunk? Maximum leulunk beszelgetni egy sorrel. Ok mindenkivel osszebaratkoznak a tanc es enekles nyelve altal, mi mikor mennenk oda a Deak teren random tobbi emberekhez hogy baratkozzunk?
Na meg hianyozni fog a mindennapos kombizas, es a jegyszedok kiabalasa: Chupaca Chupaca Chupaca... A perui zenek otthon a radiobol es az Ar-Ri-Va Pe-Ru szlogen. Na meg az Iscosi tajkep a legelokkel es az Andok vonulataval, amit meg negy hetnyi mindennapos utazas utan sem untunk meg. Na meg meg sok sok mas, amivel nem untatom itt tovabb az otthoniakat, de a szivemben orokke orokke emlekezni fogok rajuk :)

 

A kepen nehany gyerkoc az osszesen 26bol, Iscosban :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://discoveringperu.blog.hu/api/trackback/id/tr7714257771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása